Kaba sólyom
Gonda Ferenc Városi Könyvtár - Kaba

Gonda Ferenc Városi Könyvtár – Kaba

Község története:

Kaba területén valószínűleg már a honfoglalás előtt létezett állandóan lakott emberi település (ennek bizonyítéka az 1974-ben a város határában feltárt, VII-VIII. századi “avar kori” temető).

A településre vonatkozó legelső írásos emlékeket az 1212-es, majd 1219-es, később az 1271-es datálású “Váradi Regestrum”-ban találhatjuk (az irat a Nagyváradi Káptalan előtt lefolytatott törvénykezési eljárásokról készített feljegyzéseket tartalmazza).

A nagyváradi egyházmegye évkönyvei szerint Kabán hajdan parókia volt. Az Egri Püspökség 1549-ben készített jegyzékéből egyértelműen kiderül, hogy a település akkor Szabolcs vármegyéhez tartozott.
Alig három évvel később változott a helyzet: Bihar vármegye 1552. évi összeírása szerint Kaba már a nagyváradi püspök birtokában volt.

A török hódoltság idején már jelentős település, amit az 1572. évi adónyilvántartás bizonyít, eszerint a nyilvántartásban szereplő 95 település között nagyságrendben Kaba a 17. volt. Bocskai István erdélyi fejedelemtől a település hajdúszabadságot nyert, mert a fejedelem ide akarta áttelepíteni a kállói hajdúk egy részét. A telepítés elmaradt, Kabát megfosztották hajdúkiváltságaitól, majd a település az Eszterházyak kezébe került.
1660-ban a törökök bosszúhadjárata Kabát sem kímélte: Szeidi Ahmed budai pasa és serege felégette, elpusztította a települést, a lakosságot pedig elüldözte.

A település első igazán jelentős írásos anyaga a Kabai Kódex, amely az akkori mezőváros 1702-ben megkezdett jegyzőkönyve. A kabaiak a Rákóczi szabadságharcban is küzdöttek, s ezért szintén nagy árat fizettek: 1707. szeptember 9-én a “rácok” (szerbek) pusztították el Kabát. A település ezt annyira megsínylette, hogy a megmaradt lakosság egy része 1719-ben elköltözött, s a Békés megyei, a XVII. században elpusztult Szentandrás falut kezdték el újra benépesíteni.

A kabaiak az 1848-49-es szabadságharcban jelentős számú honvéd és nemzetőr kiállítása mellett a hadsereg ellátásából is kivették részüket.

Kaba 1871-ben mezővárosi címet kapott (ezt a rangját 1886-ig viselte). Az I. világháborúban Kaba körülbelül 1500 katonájából 294-en estek el; a II. világháborúnak pedig 232 ismert katona és polgári áldozata volt.

1937 óta működik a település határában, termálvizet és földgázt adó kút.
A két világháború között – bár a település mezőgazdasági jellege dominált – az alábbi ipari üzemek működtek: gépgyár, két hengermalom, szeszfőzde.

A település a II. világháborúig község volt, 1971 után megalakult a közös Tanács, amely 1990-ig működött Tetétlen településsel közösen, majd 1990-ben Kaba Nagyközség lett, és mindezek után 2003. július 1.-jén lett a várossá nyilvánítás hatálybalépésének időpontja.

-****-

Helytörténeti Gyűjtemény

 Kabai Helytörténeti Gyűjtemény, a Tölgyfa Óvoda megüresedett épületében kapott helyet, jelenleg a művelődési ház Barabás Samu termének galériáján található. 2008. augusztus 20-án került először bemutatásra Kaba várossá avatásának ötödik évfordulóján. A gyűjtemény anyagát Kaba város lakossága adta össze. A kiállított anyag tárgyi (néprajzi) részből, írott és fotó dokumentumokból áll, melyek Kaba XIX-XX. századbeli társadalmi életét, kultúráját mutatják be. A gyűjtést és kiállítás rendezést Molnár Tamásné végezte. Megtekinthető az ÁMK Mácsai Sándor Művelődési Házának nyitva tartásának ideje alatt.

-****-