Biharnagybajom a Nagysárrét jellegzetes települése. Településszerkezetén mai napig látható nyomot hagytak a vízfolyások, a mocsár jelenléte. A folyószabályozások előtt határának nagy része beláthatatlan nádas és mocsár volt, amelyből csak a 86 m tengerszint feletti területek emelkedtek ki. A Sárrétek kiterjedése talán a XVIII. század végén volt a legnagyobb. A kéziratos térképek csaknem a Poros-halom, Göbrő-halom, Csata-halom és a ma rábéi határba eső Nagy-halom vonaláig jelzik a nádas, a mocsár északi kiterjedését.

A mai Biharnagybajom határában a régészeti és történeti kutatások által egyaránt bizonyítottan a XI-XII. században megült települések közül írott forrás – Váradi Regrestum 1214. évi esetleírása – először Görbej falut említi. A falu – melynek helyét M. Nepper Ibolya 1987. évi terepbejárásakor pontosan azonosította – Biharnagybajomtól 2,5 km-re délkeletre a Görbe-halom környékén van. A halmot Magyarország I. katonai felvételének megfelelő térképlapján még Göbrő-halomnak jelölték.

Bajon – a századokon keresztül használt korábbi írott és ejtett alakja Bajomnak – ugyancsak a Váradi Regrestumban tűnik elénk egy 1215. évi esetben. Az ismertetett peresetből feltétlenül kiderül, hogy a XIII. század második évtizedében két szorosan egymás mellé települt, de azonos nevű falu volt.

  • az egyik szabad, mondhatjuk, nemes birtokosoké,
  • a másikban pedig a bihari várhoz szolgálattal tartozó várnépek éltek.

A besenyő eredetű Görbej és a török eredetű Bajon helynevek kétségkívül arra utalnak, hogy mind a két falu a XI. században a bihari dukátus területén létrejött besenyő telepekhez kapcsolható.

A tatárjárás idején a pusztítás mértéke csekélyebb volt az országosnál, hiszen a mocsárvilágba el lehetett menekülni.

Szűcs Sándor Bajon első templom helyét a későbbi Nagybajom legnyugatibb részére, a Gyalogér partjára lokalizálta. Ez az Árpád-kori templom a XVII. század közepén még állott. A földesúri kúria helyét nagy valószínűséggel a később Nagybajomnak nevezett településrészre azonosítjuk, ott, ahol a XV-XVI. század fordulóján kezd kiépülni a későbbi bajomi vár. A vár falának maradványai, bástyái a XVIII. század közepén még láthatóak voltak. Azóta, lévén a tégla ritka építőanyag a környéken, elhordták a maradékot, még az alapok kőanyagát is kiszedték. Helyét pontosan ezért ma már szinte lehetetlen megállapítani.

1517 őszi királyi adományozólevélben Nagybajon és Kisbajon két – megkülönböztető jelzővel ellátott nevű – településként szerepel. A kettős falu ősibb része azon a területen alakult ki a XIII. századra, melyet 1517 után következetesen Kisbajonnak neveztek. A falu csak lassan terjeszkedett kelet felé, a Gyalogér keleti partjára. Valószínűnek tűnik, hogy Kisbajom volt a kuriális nemesek faluja, Nagybajom pedig a várjobbágyoké.

Amikor Petneházy István 1615-ben megkapta a bajomi uradalmat, Kisbajomban nemesek is laktak, akiknek nemesi telkeik után járó szántóföldjeik a nagybajomi határban voltak. Azt is tudjuk, hogy 1615-1633 között, míg Petneházyné Király Anna Bajom várában lakott, Kisbajom önálló faluként létezett és kőtemploma volt, amely azonban a másik Bajom lakóinak is istentiszteleti helyül szolgált.

1659-ben török és magyar hadak ütköztek meg a mai Csatahalmon. A harc vereséggel végződött, a bajomiaknak 1000 forint sarcot kellett volna fizetniük, de mivel szegények voltak, Debrecen kifizette helyettük. Nagybajom az erdélyi törvénykönyvben a kiváltságos hajdú városok között van felsorolva. A reformáció már hamar elterjedt a településen, a középkori római katolikus plébánia beszüntette működését.

Összegezve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy Kisbajom a 17. században – legalábbis annak az utolsó harmadáig – lakott hely volt, de nem független helyiségként, hanem Nagybajom részeként létezett. “Nagy és Kis Bajom… eggyé olvadtak, s annál fogva egy jó nagy helységet tésznek” – állapítja meg egy hivatalos jelentés 1785-ben. A török elleni visszafoglaló háború után Bajom is a kamara kezelésébe került – mint újszerzeményi terület – s a fegyverváltság megfizetése a helyi nemesség számára is kötelezettséggé vált. A két Bajom közel azonos jogállással, közelítő terhekkel jutott a nagy birtokszerző Eszterházy Pál herceg kezére.

1829-ben már “Nagy Bajomnak neveztetik e város, a nyugati oldalán eső Kis Bajom nevű volt falu, most pusztától való megkülönböztetés végett, mely két helyet csupán egy kis vízfolyás választ el”.

Gyökeres változást a XIX. század végi társadalmi, gazdasági átalakulás eredményezett a helyiek életében. A mocsarak lecsapolása, a vasút, közút megépülése, a háziipar (gyékényfonás) virágzása mind a polgárosodás folyamatát jelzik. A közigazgatás átszervezése révén Biharnagybajom lett Bihar vármegye sárréti járásának székhelye.

A tagosítás megváltoztatta a határ korábbi szerkezetét. A korábbi girbegurba dűlőhatárokat kiegyenesítették. Minden dűlőt most már utak választottak el egymástól, s szükség szerint összekötő utakat is hagytak. A közben elkészült csatornarendszer most már a határ minden részét vízmentesítette.

A fejlődés az I. világháború kitörése után megtorpant. 1919-ben a község rövid időre román megszállás alá került. A világháborút lezáró trianoni döntés, az új határok létrejötte negatív hatással voltak a településre. A II. világháború szintén jelentős emberáldozatokat követelt Biharnagybajomban, 1944. október 8-15-ig súlyos német-szovjet csaták színhelye volt a község.

A háborúk után változást az olajipar hozott (MASZOLAJ). Hirtelen megnövekedett a lakosság száma (1959-ben közel 6000 fő). Az olajbányászat azonban a 60-as években teljesen megszűnt, elköltözött az Ostyagyár is, a Dózsa Tsz és a késüzem maradtak. A 60-as évektől kezdve a népesség jelentősen csökkent, a fiatalok elvándoroltak. Jelentős szociális problémát okoz a település lakóinak foglalkoztatása, amely főleg a roma kisebbséget “sújtja”.

1990-ben a rendszerváltás hatására a helyi tanács jogutódja a helyi önkormányzat lett. A község első polgármestere Kacska Zoltán volt.

forrás:
Csiszér Bt.-Ceba Kiadó: Hajdú-Bihar megye kézikönyve

***

Biharnagybajom a hajdani sárréti vízi világ jellegzetes falva. Településszerkezetén a mai napig látható nyomot hagytak a vízfolyások, a mocsár jelenléte. A mocsárvilág meghatározó volt az itt élő emberek életében, hiszen a természet sosem adta könnyen egyébként bőven termő kincseit, a sárréti pákászoknak, nádalóknak, a szigetszántó ősöknek.

Első írott emlék a Váradi Regestrumból maradt fenn 1215-ből. Kettős faluként, Nagy-és Kisbajomként szerepel középkori történelmünkben. A nemesi falu, a szabadalmas népek által lakott település, ahol a község első temploma is állott, melyet Szent Andrásnak szenteltek.

A másik falut a várnépek (várjobbágyok) lakták. Pusztította a falut a tatár, s a török. A lakosságnak hatékony védelmet nyújtott a terjedelmes mocsár világ.

A XIV. században a falu új földbirtokost kapott. Ez a család vette fel a Bajoni nevet. Az elkövetkező évszázadokban a Bajoni család Bihar vármegye egyik legjelentősebb nemesi családja. A település is egyre nagyobb lesz, kiváltságokat szerez, a Bajoni család pallos-jogot kap, 1552-ben Ferdinánd császár mezővárosi rangra emeli.

A Bajoni család tagjai megtalálhatók Mátyás király udvarában és hadjárataiban. Egyik tagja, Zrínyi Miklós sógora, Szigetvár védelmében halt hősi halált.

A község földvárát a XVIII. század elején pusztították el az osztrák hadak, miután gazdátlanul maradta Bajoni-család kihaltával.

Bajom népe elsőként csatlakozott a reformációhoz. Lelkipásztoruk volt Nógrádi Mátyás, aki a XVIII. században a Tiszántúli egyházkerület püspöke lett.

A szabadsághoz szokott bajomi nép valamennyi függetlenségi harcból derekasan kivette részét.

A legjellemzőbb ősi háziipar a gyékénykötés, amelyet még a hatvanas években is tömegesen űztek.

Nagybajom 1890-től 1950-ig Bihar vármegye Sárréti járásánakszékhelye volt, de az egyéb intézmények, melyeket általában a járási székhelyen helyeztek el (mint a járásbíróság és azadóhivatal) nem itt voltak, hanemBerettyóújfaluban. Érzékeny veszteség volt a településnekTrianon, Várad elvesztése. Mind társadalmi, mind gazdasági életében súlyos visszaesést jelentett.

Az 1950-es megyerendezés során a Sárréti járás az újonnan létrehozott Hajdú-Bihar megye része lett, de pár hónappal később a járásrendezés során meg is szüntették, Biharnagybajomot a Püspökladányi járáshoz csatolták.

Az 1950-es évek első felében beindult iparosodás, mely a kőolajbányászatra épült, a 60-es évek elejére megszűnt. Az elmúlt évtizedekben a keleti országrész minden gondjából bőven kijutott a bajomiaknak is.

forrás: 

Wikipedia

Wikipedia