Sárrétnek nevezték azt a hatalmas mocsárvilágot, amely a lecsapolások előtt Bihar, Szabolcs, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék szomszédos területeit borította. Ez a hatalmas mocsárvilág két részből állt, a Nagy- és Kis-Sárrétből.

 A Nagy-Sárrét egy 150.000 kh-nyi területen fekvő vadvíz, láp, mocsár volt, amely Püspökladány, Szerep, Sárrétudvari, Biharnagybajom, Nagyrábé, Bihartorda, Bakonszeg, Darvas, Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, Túrkeve, Kisújszállás, Karcag települések között terült el.

 A Kis-Sárréti mocsárvilág Csökmő, Komádi, Vésztő, Okány települések által határolt területen feküdt.

A Nagy-Sárrét kiterjedt vízi világát főként a Berettyó és a Tisza éltette. A Berettyó Bakonszegnél medrét veszítve a Nagy-Sárrét medencéjében áradt szét. Árvizek alkalmával állott elő az az érdekes jelenség, hogy a réttel összefüggésben lévő erek hol előre, hol pedig hátra folytak aszerint, hogy a Tisza, vagy a Berettyó árvize volt a nagyobb. A Kis-Sárrét éltetője a Sebes-Körös volt. A Sárréten élő emberek meg tudták állapítani, hogy melyik folyó vizén hajóznak aszerint, hogy milyen színű volt a víz. A Tisza vize szőke volt, a Berettyóé barna, a Körösé zöldes, a Kállóé pedig kék. Az itt élő emberek foglalkozása a pákászat, darvászat, rétészet, halászat, csíkászat, rákászat volt. Főként gyékény és nádvágással foglalatoskodtak. A települések között csónakkal és hajóval közlekedtek. A XIX. Században Püspökladány és Biharnagybajom között hajójárat is üzemelt. A mocsárvilágban több száz darab sziget terült el. Ilyen kiemelkedés volt a Szőke-sziget, a Sándor-sziget, a Farkas-sziget, a Tündér-sziget stb. Az ilyen szigeteken az emberek külterjes állattartással foglalkoztak. A tavak és lápok között hatalmas ligeterdők foglaltak helyet. Ezekben kocsányos tölgyek, kőrisek és füzesek voltak a jellemzők. Árvíz alkalmával a ligeterdőkben csak csónakkal lehetett közlekedni. Az itt élő embereknek mindent megadott a vízi világ. Nádból, gyékényből és vályogból építették házaikat. Élelmük pedig a rengeteg hal, csík, illetve a ridegen tartott állat volt. A települések közül már csak Sárrétudvari neve utal a rég elfeledett Sárrétre. Már Anonimus krónikája is megemlékszik a Sárrétről mégpedig úgy, hogy a honfoglaló magyarok útja a szerepi Nagysár (·Lutum Zerep·) mellett haladt el. A régi gazdag állatvilágot már csak a települések történeti emlékei őrzik. Püspökladány régi pecsétjén és mostani címerén egy daru képe látható, Biharnagybajom régi címerében hattyú, Bakonszeg címerében két rák, Darvas és Nagyrábé címerében daru, Nádudvar címerében pedig gyékény, nád és gólya található. A sárrét hírhedt vadállata volt a nádi farkas. Sok határnév és sziget őrzi a nevét, mint például a Farkas-sziget. A nádi farkasok megtámadták a lovakat, és a gulyákat, de nem egyszer az embert is. Van olyan adat is, hogy a farkasok télen még a falvakba is betörtek. A nagyméretű vízi világot az 1860-as években végzett lecsapolási munkák teljesen eltüntették. A tavakat, vadvizeket, lápokat, lecsapolták, így a táj arculata teljesen megváltozott. A növény és állatvilág jelentős része eltűnt, vagy visszahúzódott a maradék vizes területekre.

Ma már Sárrét elnevezés alatt azon településeket, falvakat és határukat értjük, melyeknek kialakulásában ez a nagyméretű mocsár volt a legfontosabb tényező.

Fekvése:

A Nagy-, illetve Kissárrét, Hajdú-Bihar déli, és Békés megye északi, északkeleti részén terült el. Nevét a Berettyó, Hortobágy-Berettyóés a Körösök által táplált mocsaras, ingoványos területről kapta. Területe valamikor kb. 150 ezer hold lehetett.

Története:

A Sárrét, zord mocsaras, nádas emberi letelepedésre szinte alkalmatlannak tűnő terület volt egykoriban. Mégis már a honfoglalás előtt is lakták, szétszórt kis lakosszámú települések sűrűn fordultak elő a Sárrét szárazabb helyein. Nehezen megközelíthető helyek voltak ezek, melyek természetes védelmet nyújtottak az ott lakók számára, ugyanakkor bőven ellátta a lakosságot élelemmel, tüzelővel.

A letelepüléskor a Borsa, Csolt és Vatha nemzetség kapta meg a területet. A Szent István király által elrendelt templomépítések itt nagyon lassan mentek végbe, részben azért mert helyben nem állt rendelkezésre jó építőanyag, a köveket a bihari hegyekből hozták. Másik ok a keresztényellenes mozgalmak, melyek főleg innen indultak például a Vata-féle pogánylázadás. 1241-ben, Kada Kán által vezetett tatár csapatok dúlták fel a településeket, de később szinte minden falut újjá építettek. 1550 körül kezdett terjedni a reformáció, a helyiek igen korán felvették az új vallást, reformátussá vált a lakosság nagy része. Gyula eleste után 1566-ban a Sárrét déli fele török uralom alá került, 1660-ig Várad elestéig Szeghalomnál volt a határ a Török Birodalom és Erdély között. Ez azzal is járt, hogy a falvakat állandóan pusztították, némelyik többször is elnéptelenedett. Várad 1692, és Gyula 1695-ben történt visszafoglalása után, a falvak fokozatosan benépesültek, de számuk alaposan megfogyatkozott.

1720 után a települések fejlődése általában egyenletes volt, többségük ma is létezik. Helyi jellegzetességnek tekinthetjük, hogy a mocsarak a határokat bizonytalanná tették, sok határper is folyt emiatt. 1720 után nagy határrendezések voltak, Szeghalom,Füzesgyarmat és Csökmő hovatartozása sokáig volt vita tárgya. Az ez utáni időszakot csendes fejlődés jellemezte, szaporodtak a házak, ezek azonban még mindig sár-, vályogfalú és nádtetős épületek voltak. A lakosság a kezdetektől egészen a folyók szabályozásáig, és a mocsarak lecsapolásáig, szabad tartásos, rideg állattenyésztéssel foglakozott. A vizek szabályozása után a mocsarak gyorsan kiszáradtak, és a nádasok felégetése után beindult az intenzív földművelés.

Jelentős ipara nem alakult ki, ezt egyébként a szinte járhatatlan utak is akadályozták, a vízrendezés után (1886-88) viszont beindult a vasútépítés. A lakosság egy része itt talált magának megélhetést, egy másik jelentős résznek viszont lehetőséget biztosított, hogy távolabbi helyekre vándoroljanak, az akkoriban létesült ipari központokba.

A Sárrét leghíresebb kutatója volt Szűcs Sándor (1903-1982) etnográfus, író. Biharnagybajomban élt, a Petőfi utca 4. Szám alatt. Ez a népi lakóház ma is áll, jelenleg múzeumként funkcionál. Szűcs Sándor a Sárréti Népfőiskola igazgatója, 1953-1963-ig pedig a Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója volt. Műveiben a Sárrét és a vízi világ életét mutatja be.

Füzetei:

Hogyan utaztak a régi sárrétiek 1937.

Régi sárréti betyárok 1938.

A bajomi vár 1939.

Ludas Matyi cimborái 1954.

Háry János bajtársai 1956.

Békési históriák 1959.

Tudományos disputa 1980.

Könyvei:

A régi Sárrét világa 1942.

Pusztai krónika 1946.

Pusztai szabadok 1957.

Szól a duda, verbuválnak 1962.

Betyárok, pandúrok és egyéb hírességek 1969.

Régi magyar vízi világ 1977.

Madárkereső királyfiak 1982.

Települések:

  • Aka, Bakonszeg mellett volt. Első írásos emléke 1283-ból való, a török pusztítás után nem építették újjá
  • Apróhalomháza, Gyomától északra. 1321-ben említik mint a Barsa család birtokát, 1598-ban a török csapatok véglek elpusztították.
  • Bakonszeg, Berettyóújfalutól délnyugatra a Berettyó mellett, a 12.sz-ban Apa-Kovácsi néven szerepelt, de a területén jelentős népvándorlás korabeli sírokat is találtak. Ma is létező település, itt temették el Bessenyei Györgyöt.
  • Balkány, Szeghalomtól északnyugatra feküdt. 1598-ban pusztult el.
  • Bálintelke, Berettyóújfalutól délnyugatra. Első emléke 1291-ből való, 1470-ben már csak mint pusztát említették.
  • Báránd, Püspökladánytól keletre. Első írásos emléke egy IV. László által kiadott oklevél.
  • Barsa, Csökmőtől északra volt. Első említése 1216-ban volt, a török pusztítása után nem épült ujjá.
  • Bélmegyer,Vésztőtől délnyugatra fekszik, először 1346-ban említették
  • Berettyószentmárton, ma Berettyóújfaluhoz tartozik, annak déli részén a Berettyó bal partján. Első említése 1213-ból származik.
  • Berettyóújfalu, először 1285-ben mint Nova Villa említették.
  • Biharnagybajom, Füzesgyarmattól északra fekszik, 1216-ban szerepel először a váradi regestrumban, de a történészek szerint a honfoglalás előtt jelentős földvár lehetett a területén
  • Bihardancsháza
  • Bihartorda, Berettyóújfalutól nyugatra fekszik, első említése 1221-ből való.
  • Bócshida, (Bócs), Berettyóújfalutól délnyugatra, 1274-ben említették először, ma már csak egy tanya áll a helyén.
  • Bozsód, Csökmőtől északkeletre feküdt, először 1220-ban említették, a török idők alatt pusztult el.
  • Bökény, szintén Csökmő közelében volt, 1214-ben említették először, és 1588-ban még lakták. Pontos helye nem ismert.
  • Bucsa, Karcag és Füzesgyarmat között található.
  • Cséfány, Szeghalom közelében, 1336-ban már egyháza volt, 1598-ban a tatárok elpusztították.
  • Csekehida, Zsákától nyugatra lévő falu volt. 1322-ben már írásban említették, a török pusztítás után nem építették újjá.
  • Csiff, 1229-ben Cheph néven említették, kis lélekszámú település volt, ma Darvashoz tartozik, Csiff-major néven.
  • Csolt, Vésztőtől nyugatra a mai mágori dombon állt. 1220-ban említették először, a 16.-ik sz.ban Mágor faluhoz csatolták.
  • Csökmő, neve több változatban is előfordult. 1219-ben már szerepelt a váradi regestrumban.
  • Csudabala, Gyomától északra volt, először 1325-ben említették, 1703-ban végleg elpusztult.
  • Darvas, Csökmő, Zsáka és Füzesgyarmat szomszédságában található, 1396-ban már mai nevén szerepelt.
  • Déter, Berettyóujfalu közelében volt egykori falu, 1252-ben írásban említették, 1477 után viszont már nem tettek róla említést.
  • Dévaványa, első írásos emléke 1334-ből való.
  • Ecsegfalva, Dévaványától északra található, 1475-ben már mint virágzó falut említették.
  • Enyed (Ösvény), Füzesgyarmat közelében volt, 1219-ben említették először, 1598-ban a tatárok pusztították el.
  • Fás, Vésztőtől nyugatra volt, 1221-ben már említették. Érdekessége, hogy a török idők alatt végig fenállot, csak 1685 után pusztult el, főleg a császári csapatok “jóvoltából”. 1728-ban ismét benépesítették, de egy későbbi pestisjárvány majdnem az egész falut elpusztította. A túlélőket Körösladányba költöztették, azóta lakatlan.
  • Földes
  • Furta, Zsáka mellett található. Első, megbízható írásos emléke 1552-ből való.
  • Füregyháza, Füzesgyarmat közelében volt, első emléke 1216-ból való, de már a tatárjáráskor elpusztult.
  • Füss, Szeghalom közelében volt, pontos helye nem ismert. 1283-ban egy örökösödési oklevélben említették, valószínűleg a török idők alatt pusztult el.
  • Gáborján, Szentpéterszeg és Hencida között a Berettyó partján. Először a XV. században említik.
  • Hencida, Gáborján tőszomszédságában a Berettyó partján helyezkedik el. Először a XV. században említik.
  • Kaba
  • Nádudvar
  • Nagyrábé
  • Püspökladány
  • Sáp
  • Sárrétudvari
  • Szerep
  • Szentpéterszeg, Berettyóújfalu és Gáborján között a Berettyó mentén terül el. A honfoglaláskor már lakott terület.
  • Tetétlen

 

forrás: http://hu.wikipedia.org
             http://sarretinfo.hu