KezdőlaphírfalPüspökladány egykori malmai

Megjelent a -Püspökladányi Hírekben- 2012.04.11.

Püspökladány egykori malmai



A településünkön egykor üzemelő malmokról meglehetősen kevés információ áll rendelkezésünkre. A legkorábbi adatok Mária Terézia korából származnak, amikor is egy küldöttség járt itt az úrbéri reguláció behozatala érdekében. Akkor hat szárazmalomról tettek említést. Másfél évtizeddel később már csak három malmot tartott nyilván a királyi kamara. 1808-ban 14 malomról, 1847-ben 12-ről, 1860-ban 16-ról, míg 1893-ban már csak három malomról tesznek említést. A XX. század folyamán már csak néhány új malom épült, mert a technikai fejlődés egyre inkább növelte azok kapacitását. Az egykori püspökladányi malmokból mutatunk be néhányat.

-link a wikimapia oldalára- Kisgőzmalom Nevezték Kismalomnak, Fehér- vagy Fejérmalomnak, illetve Bocskai Hengermalomnak. 

Az Erőss Lajos utca 5. szám alatt építette 1870-80 körül Fejér Sándor református tanító Kardos nevű társával közösen. Az egyköves  darálót fokozatosan fejlesztették nagyobbra. A malom 1933-ban leégett. A Fejér örökösök újjáépítették, majd 1938-ban eladták. Új tulajdonosa Gáspár József Bocskai Hengermalom néven üzemeltette. 
1944. október 8-án tüzérségi lövedék találta el, aminek következtében leomlott, és teljesen kiégett. A háború után nem építették újjá.

-link a wikimapia oldalára- Első Püspökladányi Hengermalom Nevezték Grünfeld-malomnak vagy Tinómalomnak vagy Tinó Julcsa malmának is. A Honvéd utca 1 szám alatt volt. A XIX. század legvégén építette Grünfeld Adolf kocsmáros. A fokozatosan bővülő kapacitása fénykorában napi 300 mázsa gabona feldolgozása volt. 
A II. világháború után még egy darabig üzemelt, majd 1951-ben leszerelték. Először gabonaraktár volt, majd átépítették, és hosszú ideig a „Kenyérgyár” kapott helyet benne.


-link a wikimapia oldalára- Berger-malom A lakosság emlékezetében Berger-malom néven maradt meg a Petri-telepi Hengermalom. Az Árpád utca 62 szám alatti épületet Berger Vilmos és Grünfeld Sámuel építették 1927-ben (más források szerint 1928-ban). Ami bizonyos, hogy 1929–től kezdve működött, kb. napi 200 q terménykapacitással.
1944-ben a malom munkásaiból alakult munkaközösség üzemeltette 1946-ig, majd az egyik örökös 1948-ig. Ekkor az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vette kezelésbe, és attól kezdve Schiszler  József bérelte, aki már ezt megelőzően is tizenkét éven át volt a  malom főmolnára.
1951-ben a Megyei Malomipari Egyesülés leállította, majd leszerelte. Egy ideig cseremalomként üzemelt, vagyis a gazda behozta a búzát, és azonnal kapott cserébe lisztet, amit máshol őröltek meg. 
Ezután a Serneváll használta, majd termelőszövetkezeti raktár lett. Később a Lenin Termelőszövetkezet daráló malma volt, ekkor rendelkezett már saját takarmánykeverővel. A Lenin Termelőszövetkezet később összeolvadt a November 7. Termelőszövetkezettel, amely tápboltot üzemeltetett a malomban, illetve földjáradékot is osztott itt. A termelőszövetkezet végelszámolásakor 2000-ben vásárolta meg a jelenlegi tulajdonos, aki az épület vakolatának és festésének megújításával, valamint a tönkrement téglák cseréjével próbálja visszaállítani a malom eredeti külsejét.
A téglából készült épület igazi érdekessége és egyben értéke, hogy megmaradt az eredeti faszerkezete, amelynek gerendái az úgynevezett „bárdolt” technikával készültek, vagyis a gerendákat nem  fűrésszel, hanem bárddal faragták ki az egykori ácsok. 
Külön érdekesség még, hogy a földszint mestergerendáját egyetlen  tizennyolc méter hosszú gerenda alkotja, amely ma is kitűnő állapotban van.