1

Kunhegyesi Gimnázium 50.

Dienes Eszter költőnő visszaemlékezése középiskolás éveire

Középiskolai évek? – Imádtam a történelmet. Tar Gizi meg én voltunk belőle a legjobbak a kunhegyesi gimnáziumban. Gizi bíró lett. Verset viszont mindig én mondtam a községi ünnepségeken is. Irodalomból a legjobb voltam. Magyartanárom, Kiss igazgató úr büszke volt rám, nagyon szeretett. A fogalmazásaim híresek voltak, mindig az enyémet olvasta fel. Kémiából voltam még jó, főleg szervesből, Saághy Hedvig tanárnőnél. Másodikos koromban Tatjána levelével országos szavalóversenyt nyertem. Kiss Endrét szerettem a legjobban. De ott tanított akkor Csalog Judit is, Zsolt testvére. Engem ugyan nem, de ő vitte az irodalmi színpadot, s oda jártam. Törékeny nő volt, óriási kék szemmel, s annyira festette magát, hogy az igazgató többször szólt neki: Judit, nem jár jó példával a tanulóifjúság előtt. Dienes Eszter

TALPIG NYÁRBAN Szorgalmi (Fogalmazás múltamról, magamnak) Volt magyar tanáromnak, Kiss Endre ny. igazgatónak ajánlom Bevezetés Mit tudom én, hogy vagyok-e? Az, ami fáj, a lélek-e? Meghalt-e minden mi elhagyott vagy csak én vagyok tetszhalott? Könnyem ha hull, pergetek gyöngyszemet – én nem vagyok bátor, csak vértezett. Tárgyalás A híresztelések ellenére volt apám. Mikor születtem, nem rohant madám. Ettem málét, ciberét, néha még loptam is, tündéri életem volt, mert sokszor adtam is. Madárlátta kenyér, lábatörött nyúl… gyerekkorom árnya fényként visszahull. Ha volna otthonom, Anyám mesélne végtelen dallamon. Apám danászna, fillérek cincognák bánatát, sóra meg cukorra elkérném kubikolt aranyát. Utcák! Taposom múltam por-haját… Hol ringón átlebegtem, láncravert hallgatás. Befejezés Visszanézni sem érdemes darabka múltba, emlékszépített tájra – egyszervolt-országból jutsz sohasemvolt nyárba. Eszter a kunhegyesi művelődési ház népművelőjeként több éven keresztül irodalmi színpadot vezetett a gimnáziumban majd fakultációként népművelést is tanított.

A fotókat Gál Ildikó adta közre.

Közzétette: Víg Márta