KezdőlapPüspökladányNábrátzky Antal

Forrás:

Püspökladányi Hírek

Püspökladányi Hírek

Nábrátzky Antal uradalmi ügyvéd, járási főszolgabíró

Ma már nehezen értjük meg, milyen is lehetett két évszázaddal ezelőtt a település, a járás élete. Teljesen más volt a társadalmi berendezkedés, az életvitel, és mások voltak a szokások is.
Nábrátzky Antal főszolgabírót – ha az aktív korában élt embereket kérdeztük volna meg – talán nem mindenki látta volna szívesen e sorozatban, de úgy vélem, hogy a tevékenységének eddig
megismert részletei alapján helye van a településünk életét meghatározó személyek között.

Nézzük a hivatalait:
Uradalmi ügyvéd. A római katolikus egyház már a 18. század második felétől foglalkoztatott ügyvédeket, akiknek feladata az uradalom és az egyház jogi képviselete, a peres ügyekben való
eljárás volt. Szerepet kaptak az úriszéki ügyekben, a vitás szerződések megkötésénél vagy felbontásánál, az árvavagyon kezelésében.
A szabadságharc után a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos úrbéri perekkel kapcsolatos teendők jelentették az ügyvédek fő munkáját.
Járási főszolgabíró. Ez egy ősi magyar tisztviselő, aki eredetileg főleg igazságszolgáltatási feladatokat látott el. A főszolgabíró a járás hatósága és első tisztviselője volt egykor. A vármegyei törvényhatósági bizottság a főszolgabírót élethosszig választotta a járás élére. Igen szerteágazó volt a tevékenységi köre. Eljárt köz és állategészségügyi, anyakönyvi, erdészeti, gyám, gondnoksági, házassági, cseléd, ipari, népoktatási, vadászati, vásári, vízjogi ügyekben. Emellett kihágási bíráskodást gyakorolt. A főszolgabíró a községi közigazgatás közvetlen felügyelője volt. Elnökölt egyes községi képviselő-testületi közgyűléseken, jelölt a legtöbb községi elöljárói állásra. A községi közegekhez rendeleteket intézhetett, a nem engedelmeskedő és hanyag községi tisztviselőkkel szemben pedig rendbírságolási joga volt, valamint a fegyelmi hatóságot is gyakorolta felettük. A főszolgabíró az alispán közvetlen felügyelete alatt működött – tőle kapta utasításait. A főszolgabírót munkájában a járási tisztviselők támogatták.

Nábrátzky Antal uradalmi ügyvéd, járási főszolgabíró püspökladányi tevékenységéből kiemelkedik két részlet, amely máig ható jelentőséggel bír, még akkor is, ha azt kortársai esetleg másképp látták.

1. Azt jól tudjuk, hogy az 1840-es tűzvészt követően az egész településre kiterjedő városrendezésre került sor. Nábrátzky javaslatára a község központját a jelenlegi Hősök terén alakították ki, és itt épült fel a Nagyvárosháza. A telek a vallásalapítványi uradalom tulajdonában volt, melynek megvásárolására és az épület felépítésére Nábrátzky rávette a városi elöljáróságot és a lakosokat, hogy a községi legelőből osszanak ki területet a földes gazdáknak, akik majd felesben megművelik azt. Az ily módon megművelt területet – egyébként ma is – az akkori elnevezéseként Muszáj-földnek hívják a lakosok. Az elnevezés úgy ragadt rá, hogy gyakran mondogatták, hogy „muszáj Nábrátzky Antal intézkedéseinek engedelmeskedni”. Két év termésének jövedelméből össze is jött a szükséges pénzösszeg, és a telket az akkor rajta álló épületekkel együtt megvásárolta a település. 1851-ben felépült a Nagyvárosháza impozáns épülete, amely ma is méltó helye a város működését biztosító intézménynek.

2. Szintén Nábrátzky Antal nevéhez fűződik a Makkodi-csatorna megépíttetése is, melyet ő  kezdeményezett, és a ladányi határban – a rá jellemző állhatatos módon – végig is vitt. A meder ásásához az 1830-as évek végén fogtak hozzá. A csatorna elkészítését azért szorgalmazta, hogy az a Tiszából érkező árvizet le tudja vezetni anélkül, hogy a víz a települést fenyegetné. Ladányi  jobbágyok és idegen, fogadott munkások dolgoztak az építésen. A földmunkát falapáttal és gyékényből, vesszőből font saroglyával végezték.
Keservesen haladt a munka, amiért is Nábrátzky elmarasztalta a ladányi embereket, akik  szemlátomást lassabban dolgoztak, mint a fogadott munkások. Ám, hogy azoknak sem igen tetszett ez a munka, azt jól mutatja az a történet, miszerint a második napra virradóra már csak hűlt helyüket találta, mert azok mind elszöktek.
Annak, hogy a ladányiak sem igazán erőltették a munkát, az volt az oka, hogy féltek attól, hogy a csatorna a Tisza vizét túl közel hozza a településhez. Nem hittek Nábrátzkynak, aki éppen a védelem miatt a keleti és a déli oldalra hányatta a földet, oda készíttette a csatorna gátját. Be is igazolódott az elgondolásának helyessége, mert az 1844-45-ös nagy árvíz idején a gát megvédte
a települést, és csak mindössze néhány lapályosabb helyen levő kertet borított el a víz. Csak Nábrátzky erélyes fellépése mentette meg a gátat attól, hogy a nép az ártól való félelmében lerombolja azt. Szidták, majdnem vízbe is dobták, és még gúnydalt is költöttek róla, de nem engedett, és éjjel nappal őriztette a gátat, ami kitartott, így a falu megmenekült az áradás  pusztításától.

Rásó János