,,Búcsú nélkül mentem én el tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek. Szíveteket ne eméssze fájdalom, vigasz legyen, hogy örökké álmodom.”
,,Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, itt hagytál mindent, amiért küzdöttél. Véget ért egy hosszú élet, megáll egy drága szív, édes Jézus, adj nyugalmat(……)!
,,Megpihent a meggyötört szív, mely annyi fájdalmat megért, Fáradt teste elpihent az örök élet mezején. A sok fájdalom mind elillant, tovatűnt egy perc alatt, Erre várt e megfáradt szív, erre kérte az Urat.”
,,Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el.”
,,Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze és belőle lett minden, ami Szeretet!”
,,Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon.”
,,Itt hagytál bennünket, mint a lenyugvó nap, emléked szívünkben örökké megmarad.”
,,Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, itt hagytál mindent, amiért küzdöttél. Isten szent országa legyen a Te hazád, nyugodj békében!”
,,Küzdöttem értetek szívvel és erővel, de mint a büszke fák, végül is ledőltem. Most szívemből kérem tőletek, szeressétek egymást, mert én már nem leszek.”
,,Véget ért a szenvedésed, szívedben nyugalom, miénkben, kik itt maradtunk, el nem múló fájdalom.”
,,Pihen a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Itt hagytál minden álmot, vágyat, Nem mesélsz már az unokáknak, Csak a bánat és a könny maradt utánad.”
,,Egész életeden át szívesen dolgozva, szerényen éltél, most bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél. Örök álom zárta le drága szemed, megpihenni tért két dolgos kezed! Drága (….) Isten veled!”
,,Már nincs holnap, csak ennyi volt az élet. Sirassatok csendesen, mert Én a szívetekben élek.”
,,Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.”
,,Uram, fogadd be Őt, a jók közül volt. Értünk élt, a mindenünk volt.”
,,Tőled tanultunk hinni, remélni és szeretni, gyermekeinket becsületben felnevelni. Embertársainkat tisztelni és megbecsülni, a bajokat, bánatot türelemmel viselni.”
,,Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.”
,,Te, aki annyi szeretetet adtál, Te, aki mindig mellettünk álltál, Te sohasem kértél, csak adtál, minket örökre itt hagytál.”
,,Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.”
“Elhervadó őszirózsa, hulldogáló tarka lomb, Boruljatok sírhalmomra, legyen bársonypuha domb. Elrepültek már az évek, Isten sok napot adott, Megtört testtel földbe térek, de szívetekben ott vagyok.”
“Küzdelmes volt az út, mely most véget ért, fáradt tested megpihenni tért. Végső utadra indulj megnyugodva, szeretetünk elkísér égi otthonodba.”
“Szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élők érzik. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok.”
,,Ne emlékezz rám búsan rokon, barát, add meg a könnyet, de élj és szeress tovább. Addig vagyok, míg élek szívetekben. Ember voltam mindig, ezért szeressetek.”
,,Suhanva száll az élet tova, ami elmúlt, nem jön vissza soha. Bár lassan mindent elvesztünk, de lesz, kit örökké szeretünk.”
,,Szerető szíveddel oly sok jót adtál Isten kegyelméből most megváltást kaptál Tested pihen csak az anyaföld mélyében Emléked tovább él szeretteid szívében.”
,,Meghasadt szívem, győzött a halál, nyugodjatok meg, szeretteim, Isten akaratán.”
,,Ha majd alszom zúgó lomb alatt, ne zavarjátok édes álmomat. Boruljatok le halkan, csendesen, s gondoljátok, hogy nem fáj semmi sem. Ha majd rátértek ti is erre az útra, megyek elétek, találkozunk újra.”
,,Én nem haltam meg, az, ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek.”
,,Beteg teste elpihen már, de lelke még velünk jár. Mert nem hal meg, kit eltemetnek, csak az, kit elfelednek.”
,,Nem múlnak ők el, akik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek, Ők itt maradnak bennünk csendesen.”
,,Nem dobog már a szív, mely a jóság tükre volt, megpihent a kéz, mely mindig csak adott, soha semmit nem kért és el nem fogadott.”
,,Hosszú volt szenvedésed, mely most véget ért, fáradt tested megpihenni tért. Végső utadra indulj megnyugodva, szeretetünk elkísér égi otthonodba.”
,,Ajkamra nem tudott panaszt csalni sem kín, sem fájdalom, de a halál legyőzött, nem volt irgalom. Emlékem azért itt hagyom köztetek, mindenkitől búcsúzom: Isten veletek!”
“Megyek az úton, de ne sirassatok. Földi életemből csak ennyi jutott. Isten, minden embernek kimérte, Kinek hol a kezdete, és hol a vége. Elmegyek, mert el kell mennem… Vár rám az ismeretlen…hosszú álom? Míg éltem szívem és lelkem Néktek adtam… hát ne fájjon halálom!”

Forrás:
http://abdai.lapunk.hu