Fekete Péter
(Hajdúböszörmény, 1925. okt. 6. Jászberény, 1984, aug. 2.):
ref. lelkész.

A teológiát Debrecenben (1944-49) végezte. 1949-től az altsuti Ref. Missziói Otthonban, 1952-től a Magy. Bibliatanácsnál, ill. a Debreceni Bibliafordító Bizottsághoz beosztott, 1954-től Debrecen-ispotályi segédlelkész. 1954. ápr. 13-tól 1956. jan. 30-ig rendelkezés alatt (egy ideig letartóztatásban) állt. 1956. júl. 1-jétől Szabadszálláson segédlelkész, 1958-tól Tiszavárkonyban, 1978-tól Jászberényben lelkipásztor. 1984. febr. 1-jén nyugdíjazták. Számos tanulmányt írt, jórészt a gyakorlati teológia (főként a „szekta-kérdés”, a belmisszió, az evangelizáció, az „ébredés”) tárgykörében, amelyek többsége kéziratban maradt.

forrás:
http://mek.oszk.hu


 

Hajdúböszörményben született, 1925. október 6-án. Iskoláit szülõvárosában végezte, majd a Debreceni Református Teológia diákja lett. Miután lelkészi oklevelet szerzett, segédlelkészként a Bethánia Egylet alcsúti bibliaiskolájába került, ahol dogmatikát, etikát és bibliai lélektant tanított. Ezt megelõzõen a II. világháború utáni magyar lelki ébredés idején élõ hitre jutott. Istentõl a tanítás kegyelmi ajándékát kapta. Nem csupán vallotta, hanem cselekedte is: a hitre jutottakat tanítani kell.
1952-tõl tanársegédjelölt lett a Debreceni Teológiai Akadémián, és segédlelkész a Debrecen-tégláskerti gyülekezetben. 1954-ben teológiai nézetei miatt meghurcolták, majd rövid idõre börtönbe zárták. Egy ideig rendelkezési állományban volt, 1955-ben Szalkszentmártonba, innen pedig Szabadszállásra rendelték ki káplánnak. Az 1956-os események kapcsán újra börtönbe került, annak ellenére, hogy tevõlegesen nem vett részt az megmozdulásokban. 1958-ban a tiszavárkonyi gyülekezet hívta meg lelkészének, ahol több mint húsz esztendõn keresztül szolgált. Innen 1979-ben Jászberénybe távozott, ahol nyugdíjazásáig lelkészkedett. Itt is halt meg 1984. augusztus 2-án, hosszú, súlyos betegség után.
Doktori értekezését “Az egyház kérdezi a szektát, és a szekta kérdezi az egyházat” 1967-ben írta meg, azonban sohasem engedélyezték számára, hogy azt megvédje. A Budapesti Református Teológiai Akadémia 1993-ban posztumusz honoris causa doktori címmel tisztelgett emléke elõtt.
Életében csak keveset publikált – inkább az íróasztalfiókjának írt – néhány kötete késõbb nyomtatásban is megjelent:

RÖVID TANÍTÁS A NYELVEKENSZÓLÁSRÓL (H.é.n.), ÁLMOK, LÁTOMÁSOK, JELEK ÉS CSODÁK A BIBLIA MEGVILÁGÍTÁSÁBAN (Jászberény, 1982 – függelékként megtalálható jelen kötetünkben a 70. oldaltól),

KRISZTUS VAGY SZOMBATNAP (H.é.n.), A JEHOVA TANÚI SZEKTÁJÁNAK ISMERTETÉSE ÉS BIBLIAI KRITIKÁJA (Bp., 1993),

AZ EGYHÁZ ÉS A SZEKTA (Bp., 1993),

A SZOLGÁLAT KÍSÉRTÉSEI, BÛNEI ÉS AKADÁLYAI (Pécel, 2001).

Margit István
szerkesztõ

forrás:

http://www.bibliaszov.hu