forrás: http://mek.oszk.hu

Pákozdy Ferenc, Vásárhelyi Pákozdy
(Hódmezővásárhely, 1904. okt. 7.Debrecen, 1970. máj. 11.):
költő.

Orvosnak készült, majd jogot hallgatott, jog- és államtudományi doktorátust szerzett. 1928–1944 között újságíró volt különböző lapoknál. 1945 után szülővárosában dolgozott. 1952-től a Debreceni Egyetemi Könyvtár munkatársa. A harmincas években József Attila pártfogója és értő kritikusa volt, költészete mellett a Külvárosi éjről írott recenziójában állt ki (Hétfői Újság, Hódmezővásárhely, 1933. jan. 2.). – F. m. A Tisza sirálya (versek; Hódmezővásárhely, 1927); Förgetegben (versek; Hódmezővásárhely, 1943); Esthajnal (versek; Bp., 1968). Műfordításai: Shakespeare szonettjei (Hódmezővásárhely, 1943); Shakespeare: A vihar (Debrecen, 1955). – Irod. Vértes György: József Attila és az illegális Kommunista Párt (Bp., 1964); Juhász Béla: Az önmegvalósítás nehézségei. P. F. (Alföld, 1974. 5. sz.); Bata Imre: A vásárhelyi poéta (P. F. emlékezete, Tiszatáj, 1977. 4. sz.). – Szi.: Niklai Ádám: Ferkó bátyánk sírjára (vers, Alföld, 1970. 6. sz.); Kiss Tamás: Aznap. P. F. emlékének (vers, Holdkikötő, Bp., 1978).

forrás:
http://mek.oszk.hu


Pákozdy Ferenc

 (H. 1904. október 7. – Debrecen, 1970. május 11.)

Költő, műfordító, újságíró. Édesapja állatorvos volt. Gimnáziumi tanulmányait Vásárhelyen (1914-1919 között) és Szegeden végezte, majd 1922-ben a budapesti református gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett. 1917-ben jelent meg nyomtatásban első költeménye. Először az orvosi fakultásra iratkozott be, majd a fővárosban 1922-1925 között joghallgató lett, de a doktorátust summa cum laude minősítéssel csak 1948-ban szerezte meg. Volt katona, újságíró, munkanélküli, ínségmunkás, főjegyző, levéltáros. 1928-tól 1944-ig megszakításokkal újságírásból élt, előbb a Vásárhelyi Újságnak, majd a Friss Újságnak, 1932-től pedig a Hetivásár-Hétfői Újságnak lett a főmunkatársa. Utóbbiban jelent meg folytatásokban Eördögh Tamás halála című regénye (1932). József Attila értő kritikusai és barátai közé tartozott. A Külvárosi éj című kötetéről elsőként írt elismerő kritikát. A két világháború között megjelent verseskötetei: A Tisza sirálya (1927), Förgetegben (1943). 1941-ben megtagadta a behívóparancsot. Két ízben is sújtotta a munkanélküliség, 1933-34-ben és 1951-52-ben. 1944. október 7-től 1950-ig közalkalmazott, erre az időszakra esik főlevéltárossága (1945-1948). A Tornyai Társaság 1946-ban társelnökévé választotta. A húszas évektől kezdve ismert sakkversenyző, mestererejű tornajátékos. Sakkcikkei, játszmaelemzései jelentek meg a helyi lapokban és a Magyar Sakkvilágban. 1952. novemberétől állt a Debreceni Egyetem könyvtárának szolgálatába. A világirodalom remekeit eredetiben olvasta. Lefordította Shakespeare szonettjeit, A vihar című tragédiáját; John Boynton Priestley-fordítása a Nagyvilágban jelent meg. Németh László róla mintázta az Égető Eszter c. regényben Hallgató Sanyi alakját, aki kapásból teszi át magyarra Vergiliust, a Faust négyezer sorát mondja fel németül. Debrecenben írta utolsó könyvének, az Esthajnalnak verseit. A szülőváros közönsége legutoljára irodalmi esten 1968. augusztus 9-én találkozhatott vele. A vásárhelyi Bethlen gimnázium panteonjában 1979. október 6-án leplezték le a költőt ábrázoló domborművet.

F.m.:A Tisza sirálya, H., 1927. Förgetegen, H., 1943. Shakespeare szonettjei, H., 1943. Alföld (Antológia) Bp.,1967. Esthajnal, Bp. 1968. Tiszamenti ének. Vásárhelyi versek a XX. századból, (Antológia). H., 2000.

Irod.: Földvári László: Fejezetek Hódmezővásárhely sakksportjának múltjából. H., 1971. Kőszegfalvi, 2001.67-68.p. Alf. 1968. szept. Tisztáj, 1969. jan. ÉI. 1970. május 16. CsmH. 1970. május 16. Alf. 1970. jún. Alf. 1974. máj. Hajdu-Bihari Napló, 1974. okt. 6. CsmH. 1979. okt. 14.

SZ.J.

forrás:
http://www.nlvk.hu