Dankó Imre

forrás: http://www.derimuzeum.hu/

Dankó Imre
(Budapest1922január 22. – Debrecen2008december 15.[1])
magyar etnográfus, történész, muzeológus, múzeumigazgató, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora.

Élete

Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Debreceni Tudományegyetemen végezte,[1] angol-magyar tanári (1945) és bölcsészdoktori (1946) oklevelet szerzett. Gimnáziumi tanár volt HajdúnánásonKecskemétenSzentendrén.[1] Iskolaigazgató Túrkevén 1950-1952-ig. Pedagógusi munkája mellett, élénk szervezői és közéleti szerepet is betöltött. Egyike volt a helytörténeti-honismereti mozgalom megindítójának. Túrkevén került először komolyabb kapcsolatba a muzeológiával, itt hozta létre élete első múzeumi gyűjteményét.

1954-1957-ig a Sárospataki Rákóczi Vármúzeum igazgatója. Ezután rövid ideig a bajai múzeum munkatársa. 1958-1964-ig gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója.

1964 és 1969 között a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága vezetője. Többek között újjáalakította a múzeumbaráti kört, megszervezte a múzeumi hónapokat, a Múzeumi Körlevél és a Dunántúli Dolgozatok megjelentetését, a Természettudományi Múzeum épületének rendbehozatalát és az állandó természettudományi kiállítás megrendezését, a mohácsi múzeum újjászervezését.

Leghosszabb időt Debrecenben töltött. 1969 és 1982 között a Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezet igazgatója volt. Itt teljesedett ki munkássága. Sok minden köszönhető neki: a Hajdú-Bihar megyei múzeumi hálózat látványos fejlesztése, számos új egység létrehozása. Páratlan az a kiadói tevékenység, amit meghonosított. Az ő érdeme volt a településekhez kapcsolódó, kiemelkedő személyiségek emlékének ápolása, emléktáblákkal, szobrokkal való megjelölése, a hazai és nemzetközi (bolgár) kapcsolatok fellendítése. Sokat tett Debrecen és Sumen testvérvárosi kapcsolatának létrehozásáért. Debrecent a magyarországi bulgarisztikai kutatás központjává tette.

Debreceni időszakában sorra készültek el összefoglaló feldolgozásai a hajdúkról, a népi építészetről, fazekasságról, a vásárok és a kereskedelem néprajzáról. Vizsgálta a változás-váltás folyamatát a népi kultúrában. Ismereteit a Debreceni Egyetem több tanszékén is továbbadta. Kutatási területe a Hajdúság, valamint a szomszédos bihari és békési vidékek néprajza volt. Történeti kutatásai a hajdúk mint sajátos történelmi-társadalmi csoport kialakulására és térbeli elhelyezkedésére irányultak.

Nevéhez fűződik többek között számos vidéki múzeum, emlékház, kiállítóhely létrejötte. Széles körű tevékenységet végzett a múzeumszervezésben és a múzeumok közművelődési tevékenységének kiterjesztésében. Ő kezdeményezte az azóta már hónappá terebélyesedett múzeumi hét beindítását. Több múzeumi kiadvány, évkönyv, helytörténeti-néprajzi tanulmánykötet szerkesztője volt. Cikkei jelentek meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban és évkönyvekben. Sokak szerint ő volt a múzeumi szakma egyik utolsó polihisztora.

Munkái

Tudományos fokozatai, kitüntetései

Jegyzetek[

  1. Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 158. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Külső hivatkozások

 

Forrás:

Wikipedia

Wikipedia