KezdőlaphírfalFazekas Gergely
Urbán Sándor kültéri kemencéje üstházzal és sparhelttel, Fazekas Gergely munkája
(Fotó:  magánarchívum)

Forrás:

Nádudvari Hírek

Nádudvari Hírek

 

A Népművészet Ifjú Mestere díjat idén 8 tárgyalkotó kapta meg, többek között városunk szülötte, Fazekas Gergely is. Vele beszélgettünk a díjról, a szakmáról, no meg az életről.

Urbán Sándor kültéri kemencéje üstházzal és sparhelttel, Fazekas Gergely munkája(Fotó:  magánarchívum)

Urbán Sándor kültéri kemencéje üstházzal és sparhelttel, Fazekas Gergely munkája
(Fotó: magánarchívum)

– Hogyan lesz valaki a Népművészet Ifjú Mestere?

– A 2012-es évben, mint 1961 óta minden évben, a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma és a Hagyományok Háza közösen meghirdette a Népművészet Ifjú Mestere pályázatot. A pályázatra
gyakorlatilag bárki nevezhet, aki teljesíti a kiírásban foglalt feltételeket. A beérkező pályamunkákat az ország legnevesebb szakembereiből álló bizottság bírálja el, és a díjra  javasoltakat felterjeszti a minisztériumnak. A minisztérium még húzhat ki a jelöltekből, így korántsem biztos, hogy akit javasolnak, az meg is kapja. Szóval nagy a verseny. Az írásbeli pályázat és elkészített tárgyak alapján döntenek az ítészek. Az én esetemben – mivel térbelileg nagy kiterjedésű tárgyakat készítek, mellékelni kellett a pontos terv,- és műszaki rajzokat, fotókat.

– Honnan az érdeklődésed?

– Ez bizony fogós kérdés. Mindig érdekelt a tűz, a tüzelés. A fazekasságból is inkább ez, illetve maga az agyag, mint anyag fogott meg, nem a korongozás. Talán ez lehetett az indíték.

– Honnan, kitől tanultad a kemencekészítés fortélyait?

– Az alapokat édesapámtól tanultam, aki neves fazekas, meg hát az egész családtól. Amikor a feleségemmel összeházasodtunk vettünk egy kis házat, ahova kemencét szerettünk volna. Ott
építettem életem első kemencéjét édesapámmal.
Igazi állatorvosi ló lett, mert bármi ötletem volt, van, azon próbálom ki először. Persze ezt most könnyű így kimondani, de mögötte van az a soksok év, amikor naponta játszhattam az agyaggal, megismerhettem úgy, ahogy csak nagyon kevesen. Így ismerős anyaggal dolgoztunk. A mai napig a kőművesmunka jelenti az igazi kihívást, nem a sárral való bánás.

– Hogyan fejleszted a tudásod?

– Minden létező módon. A szakirodalmak olvasása mellett figyelem a szakmabelieket és próbálom megfejteni, ki mit, miért, úgy csinál, ahogyan csinálja. Másrészt szívesen vállalok el
új dolgokat. Véleményem szerint nem csak egyféle anyagból lehet jó kemencét csinálni, ezért gyakran használom a helyi sarat a búb építésekor. Ez persze nem kis kihívás, hiszen nem  könnyű megítélni, hogy mit fog bírni az anyag, de ez az, ami előre viszi az embert. Ha csak  módom van rá minden kemencét megnézek ami az utamba kerül. Akkor is, ha süt róla, hogy nem jó. Mindenből lehet tanulni, a rosszból is. Nagyon értékesek a régi tanyákban, öreg  házakban még meglévő kemencék. Igazi kincsesbánya ez az értő embernek. A múzeumfaluk anyagai is sok érdekességet rejtenek.

– Mi a végzettséged?

– Agrármérnök vagyok, halászati- és vadgazda-mérnöki szakirányokkal. E mellett van egy mérlegképes könyvelői végzettségem és egy fazekas szakmunkás bizonyítványom is.

– Mit jelent számodra Nádudvar, a nádudvari fazekasság?

– Mindkettő mást. Nádudvar a gyermekkort. Azt a végtelen nyugalmat és bölcsességet, amit a Hortobágy tud sugározni, sehol máshol nem találtam meg, csak itt. Sok élmény, sok tapasztalat
az élet minden területén. A nádudvari fazekasság, az már más dolog. Amíg napi kapcsolatban voltam vele, nem láttam az igazi értékét. Ma már tudom, hogy nem szabad hagyni, hogy eltűnjön. Nagyon ősi fogások és végtelen tanulás jellemzi. Soha nem fogom elfelejteni egyik  szakiskolai diáktársam hitetlenkedését, amikor látta édesapámat dolgozni egy fazekas  versenyen. Egyszerűen nem hitte el, hogy mindenféle mérce nélkül ugyanolyan edényt készített édesapám, mint amilyet elé tettek. Azt gondolom ez az igazi művészi szintű tudás.

– Miért nem az edénykészítéssel foglalkozol?

– Azért, mert nem tehetem meg, hogy egy középszerű tudású fazekas legyek, nádudvari  gyökerekkel. Ahhoz, hogy nyugodt szívvel mondhassam, hogy nádudvari fazekas vagyok, egész
emberként kellene foglalkoznom vele. Ez pedig most nem megy a meglévő munkahelyem mellett.

– Milyen jellegű kemencéket készítesz?

– Csak és kizárólag a Tisza alföldjén elterjedt, nagy belmagassággal bíró ún. búbos kemencéket. Ez a forma kiválóan alkalmas a kis hőértékű, nagy lánggal égő tüzelőanyag felhasználáshoz. Ezáltal olyan energiabázis hasznosítható vele, ami a hétköznapi fogalmak szerint szemét. Ilyen anyagok napjainkban a napraforgószár, a gyümölcsfagally, a szőlővenyige, de papírdobozok is. A világ abba az irányba mutat, hogy érdemes lesz megint figyelni ezekre az anyagokra is.

– Mitől jó egy kemence?

– Meg kell különböztetni szakmai és használói oldalról a jóság fogalmát. Szakmai szemmel véleményem szerint az a jó kemence, amit gyorsan, kevés tüzelővel fel lehet fűteni, jól tolerálja a túlfűtést, nem reped, és természetesen kiválóan főz és fűt. A használót két dolog érdekli. Legyen szép, és működjön jól.

– Hol építettél először kemencét?

– Nyíregyháza mellett, egy tanyabokorban volt egy kemence, ami nem működött. Azt szedtük széjjel és raktuk újra. Két és fél napot dolgoztunk rajta a feleségemmel, reggeltől éjjel 11-ig. De
kész lett, és ami a legfontosabb, jó is lett. Ott éreztem először, hogy csak fél ember a férfi feleség nélkül. 
Azóta is hálás vagyok neki. Sokszor meghátráltam volna, ha ő nincs mellettem. Köszönöm neki és szüleimnek is a támogatást, útmutatást.

S. L.

 

Melléklet, hivatkozás:

-Átadták a Népművészet Mestere és a Népművészet Ifjú Mestere díjakat